Le petit Prince

  A fürdőszoba minden apró zegét-zugát betöltő sűrű párában szinte teljesen elveszett a kádban fekvő Kise. Óvatosan lebontotta a kötést a lábáról, mielőtt beletette volna a forró vízbe, ami ugyan jót tett neki, azért egy picit felszisszent. A doki azt mondta, hogy pihentesse legalább két hétig, de már jócskán lejárt az a két hét. Ennek ellenére még mindig fájt, bár már legalább rábírt állni. Óvatosan megmozgatta a forró víz alatt, majd élvezte, hogy a meleg víz kissé enyhíti benne a tompa fájdalmat. A hetekkel ezelőtti jókora lila bokája mostanra már csak egy jókora tenyérnyi, kék folttá változott, és szerencsére nem is sajgott annyira, mint amennyire csúnyának tűnt.
  Nagyon jól érezte magát így a kádban fekve, még újságot is hozott magával, amit olvasgathatott. A szennyestartón ott hevert egy könyv is - Le Petit Prince -  amit még Aomine hagyott ott, legutóbbi ittlétekor. Azóta - bár világosan megmondta neki, hogy nem akarja látni - Aomine elég sokszor feltűnt, és egy idő után már nem zavarta, nem duzzogott miatta, de azért minden látogatásakor látványosan előadta magát, hogy mennyire nem vágyik most a társaságára, Aomine sem volt hülye, és tudta, hogy ez szemenszedett hazugság.
  Persze, néha kifejezetten élvezte a társaságát. A kis meghitt pillanatokat, amiket töltöttek, el nem cserélte volna semmi pénzért. Aomine elég sokat foglalkozott vele, hozott neki filmeket a kölcsönzőből, meg könyveket, hogy ne unatkozzon hosszú ágybanfekvése idejében.
  Szerette, mikor vele van... talán neki örült a legjobban az összes látogatója közül. Bár nem akarta elmondani neki - és senkinek - de valószínűleg látszott az arcán. Nem csak, mint barátot várta oda. Hanem...
  Valami koppant a szemközti falon. Kinyitotta a szemét, de nem látott semmit, biztosan csak képzelődött. Szusszant még párat a kádban, majd lassan kikászálódott, mielőtt teljesen kihűlne a víz. Maga köré csavarta a törülközőt, majd már épp készült végigtörölgetni magát, mikor a falra tévedt a tekintete, és kővé dermedt. Tőle alig pár centire épp egy szarvasbogár mászott a falon. Akkor ez volt az a koppanás! Berepült a kába a nyitott ablakon. Őt azonban nem érdekelte, hogy mennyire kába az a bogár, őt csak az foglalkoztatta, hogy ő mennyire lesz kába, ha még 5 másodpercet kell ezzel a gusztustalan rovarral egy légtérben tölteni, így egy szál törülközőbe csavarva, gyakorlatilag ordítva rontott ki a fürdőből, bravúrosan belefutva az ajtót éppen akkor kitáró Aominébe. A törülköző még útközben leoldódott róla, így ott állt egy szál semmiben, belebújva a meglepődött Aomine mellkasába, és vinnyogott, majd nagy nehezen kinyögte:
- Aominecchi..... ott egy... ott bent van egy nagy bogár....  - és szipogott.
  Aomine legnagyobb baja jelenleg nem a bogár volt, hanem Kise előtte, anyaszült meztelenül. El is pirult a látványtól egy kicsit, bár mivel teljesen hozzábújt, túl sokat nem látott, majd megköszörülve a torkát, eltolta magától Kisét, igyekezve felé sem nézni, és bement a fürdőbe, ahol egyből ki is szúrta a jó 3 cm-s rovart. Végül a Kise álltal olvasott újságot megragadva rámászatta, és felállt a kád szélére, hogy kidobja a dögöt az ablakon. Párszor megrázta, mire az lepottyant. Érkezett még kintről egy férfias üvöltés, valószínűleg valakinek pontosan a nyakába talált a kisállat, de nem tudta túlzottam érdekelni. Visszatette az újságot, majd kiment a megrémült Kiséhez, felkapva az útközben elejtett törülközőjét, és bebugyolálta vele.
- Meg fogsz fázni, te ostoba!  - tekerte körbe jó alaposan, majd picit a feje búbját is megsimogatta - így megrémülni egy ártalmatlan bogártól... - csóválta a fejét.
- Aominecchi...  - Kise szeme kivörösödött a visszatartott könnyektől - nem ártalmatlan. Csíp! És meg is csíphetett volna... és ... és ronda is! Nagyon! Gusztustalan dög! - szipogta.
  Aomine megcsóválta a fejét, és beterelgette Kisét a fürdőbe.
- Törülközz meg, addig főzök egy teát... - majd rázárta az ajtót, és felrakott vizet forrni, miközben a táskájából előhalászta az almás-epres teát, ami Kise kedvenc teája volt. Ő ugyan nem lelkesedett érte, szerinte túl "hellokitty-ízű" volt, de egyszer-kétszer meg lehet inni, különben is, ha Kise örül neki...
  Fejcsóválva morfondírozott azon, hogy mikor lett ő ilyen szentimentális, mikor Kise kijött a fürdőből. Hagyta magát kiszolgálni, de nem igazán zavarta, hiszen ha már dögrováson van a srác, akkor már igazán nem nagy kunszt kitölteni neki a teát.
  Pár perc múlva már szótlanul egymás mellett ültek, és iszogatták a teát. Kise diszkréten eliszogatta, Aomine pedig a lábát egy székre felvetve, hanyatt dőlve szlörpölte.
  - Miért jöttél? *kérdezte Kise kis idő múlva. Aomine felpislogott a teából, majd felelt* - Mert meghallottam a hercegkisasszony sikolyát, akit megtámadott a sárkány... siettem a megmentésére - mondja fapofával, majd felhajtva a teát, és tölt egy újat.
- Hülye bunkó vagy!  - fújta fel az arcát Kise.
- Olyat mondj, amit még nem tudok - vonta meg a vállát Aomine, majd hozzátette  -  de remélem, már kiheverted a sokkot.
- Cöh... - elfordul ugyan, de halkan megjegyzi - kihevertem. Köszönöm, hogy kipateroltad a bogarat - visszanéz a fiú felé - De tényleg... miért jöttél?
- Hoztam néhány könyvet, ne unatkozz.  Meg itthagytam a könyvemet...
- Ja, igen a Kisherceget... - mondta gúnyosan Kise.  - Sosem fogod megunni, hogy ezzel cukkolj, ugye?
- Sosem ^^ Viccesek a reakcióid. Pont, mint egy kishercegnek!
Kise felfújta az arcát és odavetette: - Akkor fogd a rohadt könyvedet, és menj a fenébe!
 Már felpattant volna, hogy a könyvért menjen és gyakorlatilag hozzávágja Aominéhez, de sajnos a bokája még nem mindig engedelmeskedett, így el is vágódott volna, azonban Aomine elkapta.
  Kise meglepetten feléfordult, és felszökött a pír az arcán. Aomine pedig nem tétovázott tovább, magához húzta, és megcsókolta.
  Kise megrémült... mi a fenét csinál? De közben pedig... olyan régen vágyott már erre az egészre. Sosem mondta meg Aominének, hogy mit érez iránta, de ezekszerint nem is kellett mondani, szavak nélkül is túl nyílvánvaló volt.
  Aomine kezét érezte a tarkóján, és hogy még közelebb húzva magához, már az ölében ül, így ő is átkarolta a nyakát mindkét kezével. Olyan jól esett neki most a közelsége... és ez az intimitás. Nem akarta elengedni.
  Mikor nagy nehezen, levegő után kapva megtörték a csókot, Kise fülig pirulva nézett Aomine kék szemébe a saját nagy, aranyszínű szemeivel, amik tele voltak megválaszolatlan kérdésekkel. Aominééből pedig azt lehetett kiolvasni, hogy majd egy alkalmasabb pillanatban talán megválaszolódnak.
- Ha mégegyszer így pattogsz... - súgta a fiú fülébe, miközben megsimította a haját - nem kapsz többet ilyet... Kisherceg.

Tali Shuuval ^^

  Vééégre tudtunk talizni ezzel az elveszett leánykával. ^w^
Szerencsére 6-unkból 4-en el tudtunk menni rá, elvileg pedig úgy volt h senki sem ér rá majdnem. De tudtunk menni 4-en is, a hülyeségünkkel megbolondítani szegényt.
  Kimentünk a Bakáts térre, hát kiderült, hogy nem igazán oda kellett volna, de legalább találkoztunk Delain-nel, a vak kutyussal, aki tök kawaii volt. Ettünk puffasztott rizst, és majdnem berontottunk egy istentiszteltre. Raito templom-fétise, na, én mosom kezeimet XDDDD
  Végül több telefonhívás után kiderült, hogy Shuu az oktogonon tanyázik, így fel is kerekedtünk,és a Planet Sushi alatt megtaláltuk az kapualjban. :) Én már a zebránál: az ott egy Shuu lesz!!!!   többiek:  biztos?   Biztos hát ^^
  Oda is rontottunk, hát ő is rögtön kiszúrt minket, alig ordított a fejünkről, hogy bolond otakuk XD
Rögtön fel is kerekedtünk KFC-t zabálni, hogy Shuu is élvezhesse a pesti kuriózumokat XD
  Utána meg kiültünk az Andrássyra, alig burzsuj környék, láttunk vagy öt limót, abból egy tüncirózsaszín leánybúcsús volt, még a sofőr is nőci volt.
  Ökörködtünk kibaszott sokat, születtek is "mit üzensz apának?" képek, már csak az hiányzik, hogy : Apa, néééézd, találkoztam a barátaimmal: *kép - 4 nemzetközi jelet mutató animebuzi* ERROR, ERROR 404!!!!!
Köll nekem az a pikcsőr borítóképnek XDDDD
  Miután Shuunkat visszahívták  (TAT) segítettünk egy öreg bácsinak vinni a szatyorját, szegény ült a padon és majdnem ájuldozott, de mondta, hogy csak 5 háznyira lakik, így segítettünk neki, szegény még el is sírta magát, ha jól láttam, de egy aranyos bácsi volt.
  Utána meg kikísértem Tasut Kelenfőőőődre, másik két leánykánk meg ment mozisokkal mozizni XD
  Most meg arra várok, hogy gyűjjenek mán vissza, aludni szeretnééééééék!!!!!
XD

Without end

 Aminek soha nincsen vége


Fülsiketítő robbanás. A föld is beleremegett. A lerombolt házakról embernyi darabokban pergett le a vakolat, és a kiszáradt téglák hatalmas robajjal csapódtak az elhagyott utca kövére, hogy ott apró darabokra törjenek. Vörös füst szált fel a szürke házak közül, felkavarva a port, és valahol, sok utcával alrébb magasra csaptak a lángok, elmésztve mindent, ami él, és mozog.
  Egy darabig nem hallatszott más, csak a lángok sercegése a fán. A robbanás hangja is elült. Néhány tűztől felhevült kő szétpattant, és darabjaira esve ért újra földet. Egy rég kitört ablak utolsó kis üvegszilánkja halkan lehullott egy halom hamuba.
  Csend.
Néhány perc múlva ezt a csendet azonban cipőkopogás hangja törte meg. Mintha valaki futna. A távolból, a sivatag felől kisvártatva feltűnt egy alak. A tűz felé futott. Egy kislány volt.
  A kislány végigszlalomozott a házak közt, meglepő ügyességgel ugorva át a törmelékeket, és a kidőlt falakat is minden nehézség nélkül átmászta. Emberfeletti gyorsasággal ért el egészen a pattogó lángokig, de nem állt meg. Egyenesen belerohant a tűzbe.
  Érezte ugyan a forróságot, de ennyi nem árthatott neki, mint egy közönséges embernek. Mindent füst borított, és a lángok már ezerszer körbenyaldosták őt is. Hamarosan csupa korom lett, de jelenleg ez volt a legkisebb gondja. Két lángnyelv között mintha egy ismerős ház homlokzatát pillantotta volna meg. Pislogott és közelebb ment. A homlokzatra írt betűk egyre élesebbek rajzolódtak ki előtte.    Dr.Gibson
Gondokodás nélkül belerúgott lángoló ajtóba, mire az kettétört és utat engedett neki. A ház belsejében még nem uralkodott tűz, de a füst folytogató volt, elhomályosította a látást.
  Mintha nem is érzékelné ezt, átvágott a folyosókon, felsietett a lépcsőkön, és kerülgette ki a -valószínűleg - robbanás hangjától felborult kredenceket, asztalokat. Végül a ház végében lesietett a lépcsőn, egészen le az alagsorba. Ahogy haladt egyre lejjebb és lejjebb, úgy fogyott fokozatosan a füst, és a forróság. Végül már egészen hétköznapinak tűnt számára a környezet, de tudta, hogy ez nem lesz így sokáig, ugyanis megpillantotta a vele szemben álló óriási páncélajtót. Habozás nélkül sietett oda, és mielőtt az ajtóra szerelt gép bármilyen utasítást adhatott volna, bepötyögte a tizenkét jegyű számsort a klaviatúrán. A páncélajtó két szárnya kinyílt, őt pedig ismét füst, és rettentő forróság fogta körül Belépett, és körülnézett.
  Kisvártatva meg is találta, amit keresett. Eddig rezzenéstelen arca egyetlen pillanat alatt elkomorult, sőt, meglepően dühösnek látszott. Ahogy megindult, a csizmája sarka minden egyet lépésnél hangosan koppant, és ez visszhangzott a falak közt.
  - Stella!
  Az asztal mellett kuporgó megszólított felnézett és elmosolyodott.
- Sosem szoktál így hívni.
- Kifelé!

A másik kislány szája sírásra görbült.
- Nem akarok!
- Nem érdekel!A nővéred vagyok, és szót kell nekem fogadnod! Azt mondtam, kifelé!!! - csattant fel Nana.
- De odakint minden lángol... - csóválta a fejét a másik kislány, két apró fekete copfja előre-hátra csúszott a vállán.
- Aztán? Mit árt az neked? - Nana egyre gúnyosabban beszélt - Hiszen te vagy a nagy Black Rock Shooter!
  A fekete hajú kislány csak pislogott, nem volt biztos benne, hogy mit is kellene ezek alatt a szavak alatt értenie. Nana közelebb lépett hozzá, egyetlen mozdulattal kiütötte a kezéből a benne szorongatott fehér macit, és a ruhája nyakának hátuljánál fogva felemelte a hugát.
- Velemjössz!
- Várj! - kapálózott Black Rock Shooter - a maci!
- Nőjj fel végre! - Nana letette a hugát, és megragadva a kezét húzta maga után a lépcsőn, ki egészen az utcára, ahol már majdnem minden a lángok martalékává vált.  Végigfutottak az utcákon, ügyesen kitérve a rájuk szakadó lángoló gerendák és falak elől, végül a város hátárában Nana végre elengedte Black Rock Shooter kezét.
- Hülye! - sírta el a magát a kisebbik lány.
- Oké - vont vállat Nana, majd néhány méterrel alrébb kihalászott a romok alól egy fekete- naracssárga motort. Felpattant rá és gázt adott.
- Most itt hagysz? - kiabálta túl a motor berregését a huga.
- Itt - vágta rá Nana, és feltette az orrára a fekete szemüvegét.
- Ne menj el! Apa haragudni fog!
  A motor hirtelen felzúgott, a fekete hajú kislány összerezzent a hangjától. Nana leállította a motort, lehajította magáról a szemüveget, és odalépett hozzá.
- Már miért haragudna? Hiszen meghalt... - lökte oda, még mosolygott is.
- Nem is halt meg! - kiabált vissza Stella.
- Honnan veszed?
- Tudom!
  Nana vállalt vont. Persze, hogy nem halt meg. De kit érdekel?
- Pedig a kislányát igazán kimenthette volna a robbanásból... - incselkedett.
- Azt mondta, a laborban biztonságban leszek. Azért is zárt oda.
  Nana tarkóján égnek álltak a pihehajak.
- Csak nem? Pelust is mellékelt? Szegény-szegény kicsit Stella, gyenge mint a harmat, gondosan el kell zárni, nehogy megsérüljön a puha kis bőr a kezecskéjén! - csak úgy csöpögött a hangjából az irónia. A megszólított szóvá is tette.
- Te folyton csak bántasz engem. Utálatos vagy!
- Csak megtanítom neked, milyen érzés, mikor nem szeretnek - vetette oda Nana, és visszapattant a motorjára. - Ha jót akarsz magadnak, nem maradsz itt.
- Dehát hova meheték?
- Az mindegy. Örülj neki, hogy kihoztalak onnan.
- Ott biztonságban voltam.
- Ideig-óráig - bólintott Nana - egy-két napig talán kihúztad volna, de fogadok, hogy nem tudod a számkódot, ami az ajtót nyitja.
  A kislány felfújta az arcát.
- Mentem. Nem foglak mégegyszer megmenteni, szóval légy jó és erős.
- Nem mehetnék veled?
- Hát persze, hogy nem. ^^ Neked is csak akkor kellek, amikor nincsen más. Tiszta apja ez a gyerek!
  A motor felbőgött, és kavicstörmeléket szórva maga után kilőtt egészen a sivatagba.

   Black Rock Shooter kinyitotta a szemét. Elaludt volna? Miért álmodta ezt, a sokévvel ezelőtti jelenetet?
  Felállt, és körülnézett. Egy lerobolt városban volt, előtte egy kettétört, lila kasza feküdt, a kasza mellett a földön pedig hosszan húzódót vérnyom díszelgett.
  Hirtelen minden emléke visszatért. Csak elvesztette az eszméletét, miután legyőzte MEFE-t. A füléhez kapott, ahol ott volt a kis füles.
- Nana! Itt vagy?
- Végre. Már azt hittem, meghaltál. Több, mint egy órája szólongatlak.
  Black Rock Shooter a vérnyom irányába nézett.
- Kövessem?
- Nincs szükség rá. Az apostolok jelenleg ebédelnek...
  Egyszer csak ordítás csapott fel, valahonnan messziről. Nem úgy tűnt, mintha neki szólna, viszont ebbe a hangba a világ össze fájdalma vele volt sűrítve.
- Ez mi volt?
- LLWO, gondolom... - hallatszott Nana a fülesből.
  Black Rock Shooter nem felelt.
- Hol vagy most?
- Egy városban.
- MEFE? Megölted?
- Nem... megsebesítettem, de jött valami ismeretlen szörny, és elhurcolta.
- Értem. Akkor vele már nem lesz több gondunk.
- Visszamenjek a laborba?
- Visszajöhetsz... de még sokan vannak...
- Tudom...

  - A játéknak vége! - csilingelt White Rock Shooter hangja az asztal mellől, és éppen a szájához emelte a csészét.
  Black Rock Shooter megcsóválta a fejét. Körülötte mindenhol kardok, páncélok hevertek. De neki valami sokkal fontosabb szúrt szemet. Nana kardja és ruhái... nem voltak köztük. Tehát még életben van.
- Nem - felelte.
White Rock Shooter diszkréten felhúzta a szemöldökét, és felpislogott a teájából fekete hajú klónjára, aki folytatta.
- Inkább csak most kezdődik.
Valahol messze egyszerre lobbant fel egy kék és egy rózsaszín láng.

White Rock Shooter's arrival

 White Rock Shooter's arrival



Lánc csörrenését lehetett hallani, és valami csattant is. Fura, súrlódó hang és morgás követte, de a neszezés folyamatos volt. MEFE éppen a hangok irányába tartott. Mikor meghallotta a tompa zajokat, megállt és fülelt. Hallgatózott pár másodpercig, aztán mosolyra húzódott a szája.
- Érdekesnek ígérkezik - mondta, majd tovább ment, hogy fellelhesse azt is, aki zajong.
  Kecses léptekkel lépett SZZU elé, aki meglepetése jeléül picit megemelte szemöldökét.
- Mii - jelentette ki, mintegy köszönésképpen, és fáradtan félredobta a kezében tartott láncot.
- Már megint a bátyádat molesztálod? - nyalta meg az ajkait MEFE - mondtam, hogy nekem is szólj ilyenkor.
  CKRY felröffent.
- A bátyámat csak én szadizhatom, oké? - vágta rá SZZU, mire CKRY apró, pixeles szivecskéket eregetett. - Mit akarsz?
- Háááát... - Mefe lassan közelebb lopózott CKRY-hoz, de SZZU eléállt.
- Nos?
  MEFE lemondóan sóhajtott, és kibökte.
- Nafe bezsongott. Mazu megkért, hogy jöjjek el, megkéne már beszélnünk ezt az ügyet.
 CKRY brummogott egyet, SZZU szórakozottan megcirógatta a bátyja hátát, majd, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, ráhuppant. A fiú semmi jelét nem adta, hogy ez meglepetést okozott volna neki, vagy zavarná, hiszen a huga gyakran tett így.
- Megmondtam, hogy én nem támogatom - jelentette ki, mire a bátyja hangosan röfögni kezdett - a bátyámnak viszont tetszik az ötlet, és nem szeretném megfosztani ettől a játéktól.
- Akkor jössz? - kérdezte MEFE - Mazu kissé ideges, Ririo pedig egy darabig próbálta lenyugtatni Nafét, de a végén már idegesebb lett, mint Mazu - MEFE mosolygott - én kifejezetten élvezem a helyzetet, de sajnos, Ririo ilyenkor túl hisztis, az pedig nem valami pozitív.
- Mindjárt - bólogatott SZZU - de ez akkor sem tetszik nekem. Mi értelme ennek az egésznek? Hasznos lesz ez nekünk?
- Mazu szerint igen.
- Mazuma és az ő hülyeségei - legyintett a lány, miközben a bátyja külső burkolatán bütykölt valamit, hátat fordítva MEFE-nek - mióta hiszi azt, hogy itt ő parancsol?
- Csak nagy az egója - tette karba MEFE a kezét, és dőlt neki az egyik falnak.
- Nafe fél kézzel elintézné.
- Nafe túl gyerek ahhoz. Semmi bajom Mazu-channal.
- De ez az ötlet akkor is...
  CKRY rötyögött valamit.
- Tudom - bólintott SZZU - szerinte csak még erősebbek lennénk, én azonban amondó vagyok, hogyha komolyan gondoljátok ezt az egészet, ebből még valami rossz sülhet ki. Ha igaza is lesz a bátyámnak és megerősödünk...
- Nem tudjuk, hogy mi lesz, Sizu, felesleges ezen totóznod - tárta szét karmos kezeit MEFE. - Jössz, vagy maradsz?
- Jövök - mondta SZZU, és felpattant a bátyja hátára, aki, mint valami motor, meg is indult vele, elzúgva MEFE mellett, akinek meglibbent a haja a széltől.
- Ezek ketten - fújt egyet MEFE - nekem is kell egy bátyó, akit macerálhatok.
  Követte őket.

- Pupupu-puruppu-púúú! Purupuruppu...
- Hagyd már abba! - reccsent rá LLWO XNFE-ra.
- De mikor olyan mókás - csicseregte XNFE - nagyon dallamos ám.
- Kit érdekel? Irritálsz! Hűtsd le magad, már órák óta ezt a szart hallgatom.
- Ezt a... -mit? - csippant fel XNFE, és a magasból leugrott LLWO elé, pontosan érkezve magassarkú cipőja talpára, és aprót koppanva. Felé emelte a kezeit - ezt beszéljük csak meg!
- Nincs mit megbeszélnie veled, Nafe - lökte alrébb Mazuma egyik hatalmas kezével XNFE fejét - ülj le inkább, egyél valamit.
- Ririot? - csillant fel a kislány szeme.
- Ririot nem szabad. Tessék, itt van más - MZMA XNFE felé dobott egy letépett felső kart, ami még egy emberé lehetett a boldogabb időkben.
  XNFE rávetette magát, és legalább evés közben csendben maradt, így LLWO-nak és MZMA-nak nem kellett tovább hallgatnia a vinnyogását. LLWO egy sóhajtással hátradőlt, kezét a feje alá téve, és lehunyta a szemét.
- Csak nem álmos vagy? - hallotta MZMA cinkelő hangját.
- Nem. Csak még mindig zsong a fejem Nafe hangjától.
- De... ébbemis...éccsakéne...
- Ne beszélj teli szájjal, Nafe, edd meg szépen, különben elveszem - intett MZMA a letépett kéz felé.
  XNFE megszorította a kezet és durcát fejet vágott. Megrágta az éppen szájában lévő falatot, lenyelte, majd nyelvet öltött MZMA-ra és tüntetően elfordult, hogy tovább nyammoghasson.
  Egy darabig csend volt, aztán mintha valami zúgás hallatszott volna a távolban.
- Ennyit a nyugalomról - sóhajtott LLWO csukott szemmel és az oldalára fordult.
- Nyááá! - XNFE végzett az ebédjével, és felugrott - Jön Sizu és Karii is!!!
- Na végre - ugrott le MZMA az kiálló párkányról, ahol eddig ült - mi tartott ilyen sokáig?
  CKRY felugrott, majdnem ledobva magáról a hugát, és robosztus kezével felemelte Mazut a hanglokátoránál fogva.
- Csillapodj le, Vasképű! - szólt lekezelően MZMA, és pár pillanat múlva CKRY-t beborították a lángok, így le kellett tennie arról a tervéről, hogy móresre tanítsa MZMA-t.
- Micsoda dolog ez?! - háborogott a húga.
- Ne játszd nekünk az erkölcs csőszt, Sizu - felelte MZMA, és mögé nézve látta, hogy MEFE és megérkezik. - Kezdhetjük?
- Igen!!!Igeeeen!! Igen!!! - visongott XNFE.
- Mi igen? - nézett nagyot MEFE, aki éppen akkor esett be.
- Én az igenre szavazok! - ugrott MEFE elé XNFE nagy csillogó szemekkel - ugye te is?
- Hát persze - vágta rá Mefe, és lehajolt XNFE-hoz. A kislány szája szélén és arcán vér csillogott és MEFE  nem szerette volna, ha mindez kárbaveszik - ez... FINOOOM!
- Ízlik neki! - csipogott XNFE - szerintem is finom volt.
CKRY odaröfögött valamit.
- Nem tudom, van-e még... - csóválta a fejét a nyuszi.
- Nem zabálni jöttünk! - csattant fel LLWO - beszéljük ezt meg, és raboljuk el végre!
- Tehát te már el is döntötted - vigyorgott MEFE, miközben letelepedett LLWO mellé, és a vállára hajtotta a fejét.
- Nincs mit eldönteni! Ez egyértelmű! Induljunk azonnal!
- Nem annyira egyértelmű, Ririo! - válaszolt SZZU - bajba is kerülhetünk.
- Mégis miféle bajba?
- Nem ez a lényeg! - MZMA kissé türelmetlennek tűnt.  - Szavazzunk és kész. Az indokok senkit nem érdekelnek, és különben is, Sizu... nem hozhat ránk bajt. Mi vagyunk többen.
- Emelje fel a kezét, aki igenre szavaaaaaaz! - dalolta XNFE, mindkét kezével a magasban - én kettőt érek.
- Inkább hatot - szúrt oda SZZU, de rajta kívül mindenki keze a magasba lendült.
  Minden szem rá szegeződött.
- Ne értsetek félre - mondta - nem védeni akarom. Csak szerintem nélküle is nagyon jól megvagyunk.
- Akkor nincs semmi ellenvetésed a kislány ellen, ugye? - kérdezte MEFE.
- Nincs - szögezte le SZZU - csak aztán nehogy a fejünkre nőjjön - mondta végül, kis mosoly bújkált a hangjában.

"Jiyuu wa amaku aimai na sonzai?Gensou no you de
Kousoku naku shite arienai sonzai?Koikogareteku
Tozasareta kono yoni kanzen na mono nado nai
Erabareta hitsuyou na teikou wo ukeirete"

- És ennyi!!!
 Sing Love leeresztette a mikrofont a szája elől - Mi nem tetszett már megint???
- Túl aranyos vagy... valami drámaibb kéne... valami, ami alapjaiban megrendíti a...
- Nem akarok senkit megrendíteni - vágott a menedzsere szavába az énekesnő.
- Sing Love, hidd el, én tudom, mi a jó neked...
- Már honnan tudnád, hiszen csak most érkeztél - ellenkezett Sing Love - nem tehetek róla, hogy a menedzserem meghalt! - itt elcsuklott a hangja - te pedig egyszerűen semmit nem tudsz rólam! Nem tudod, hogy mi az, ahol még javítani kell, és mi az, ami már jó! Nem tudod, hogy mit szeretek és mit nem, ahogy azt sem, hogy mire vagyok képes! Egyszerűen semmit nem tudsz! Hogy mered mégis azt állítani, hogy te tudod, mi a jó nekem?
  Ezekkel a szavakkal a ledöbbent menedzser kezébe nyomta a mikrofonját, és táskáját a vállára kapva kicsörtetett a stúdióból.
- Várj! Ne menj egyedül... - rontott ki a menedzser utána de Sing Love felszívódott, hiába rohant utána. Nem volt annyi sütnivalója, hogy hátranézzen, a lány csak egy nagyobb kupac doboz mögött állt. Mikor a menedzsere elrohant mellette, tovább indult, és befordulva a hosszabbik kivezető útra tudta, hogy már nem fog szembetalálkozni a botcsinálta mentorral.
  Kiérve az utcára, egy teremtett lelket sem látott, késő volt már, és csendesen szemerkélt az eső.  Arcába húzta a kapucniját, és elindult a legközelebbi buszmegálló felé.
  Miközben ment, egyre csak az új menedzser szavai jártak a fejében. " Én tudom, mi a jó neked..." Hát persze, ő már csak tudja. Még szinte át sem vette a posztot, már más időpontra tette két fellépését, lemondott egy interjút, ugyanakkor megbeszélt másik hármat, és felíratta őt egy fotózásra is. Kinek hiányzik ez...?
- Midori-san... - sóhajtott, és elmorzsolt egy könnycseppet - bárcsak velem lehetnél.

Lelki szemei előtt újra és újra lejátszódott a jelenet. A vörös szőnyegen kifelé tipeg, a menedzsere mellette és mikor a vakuk sorra villannak, csak annyit mond : - "Mosolyogj aranyosan. Nem kell megjátszanod magad." És ő mosolygott. Mert élvezte, hogy annyi rajongójának örömet okoz, hogy a dalai bátorságot öntenek az emberekbe. Mosolyogva lépett oda a limuzin ajtajához is, amit a sofőr már előre kinyitott neki. Már éppen beszállni készült, mikor egy kéz megragadta a vállát, megrántotta és oldalra taszította, be a rajongók közé. Abban a pillanatban egy autó vágódott be arra a helyre, ahol az előbb még ő állt. A sofőr félreugrott, és húzta maga után a menedzsert is, de az megbotlott, és kicsúszott a keze a sofőr markából. Az autó maga alá temette...

- Midori-san... - elővett egy zsebkendőt a zsebéből, és megtörölte a szemét.
Sötét volt már, és még volt egy kis ideje a busz érkezéséig. Leült hát a buszmegálló egyik kemény, fémből készült ülőkéjére, és várt. Így, arcába húzott kapucnival, smink és mindenféle stíluskellék nélkül senki sem mondta volna meg róla, hogy ő Sing Love, a keresett énekesnő. Egyszerű, tizenéves lány látszatát keltette, aki talán épp az iskolából igyekszik hazafelé, és épp buszra vár, vagy egy barátjára, talán, akivel találkozót beszéltek meg.
  A buszmegálló melletti bokor megmozdult, ő pedig riadtan arra kapta a fejét. A bozótból kiugrott egy macska.
- Szia - köszönt rá Sing Love szomorú mosollyal az arcán. A cica felé nyújtotta a kezét, az azonban fújt egyet. Feállt, és odasétált hozzá, eléguggolt, és lassan a cica felé nyúlt, aki végül engedte megsimogatni a fejét.
- Milyen aranyos is vagy... - mondta neki a lány - bár mindenki ilyen aranyos lehetne.
A cica dorombolni kezdett, és hozzádörgölte a fejét az énekesnő térdéhez, aki ölbekapta és tovább simogatta. A macskának esze ágában sem volt tiltakozni, hiszen melyik macska ne örülne neki, ha  a hűvös időben valaki az ölében melegíti, és még simogatja is?
  Sing Love kezében a macskával elindult a legközelebbi oszlop felé, hogy megnézze a menetrendet, mikor is jön pontosan a busz. A szeme sarkából valami mocorgásra lett figyelmet. Rosszat sejtve arra nézett. Pár másodpercig nem történt semmi, aztán...
  Sikoltás. A macska rémülten szaladt át az úton, fékcsikorgást idézve ezzel elő, aztán beleveszett a város sűrűjébe.


- Igeeen! Igen! Sikerült! Megvan! - ficánkolt XNFE örömében - alig várom, hogy ismét énekelni halljam.
  Sing Love az apostolok főhadiszállásán feküdt, ájultan, egy kiálló sziklán. MZMA felette állt, és gyönyörködött a szerzeményben.
- Sizu? Ellenvetés?
- Már minek...? Megvan, nem? Mostantól hozzánk tartozik. Kicsit kikupáljuk, és minden rendben lesz vele.
- Akkor mégis mire várunk? - tette fel a költői kérdést MEFE.
- Ririo, vedd kezelésbe, kérlek - lépett alrébb MZMA.
LLWO kelletlenül felállt, és az ájult lányhoz képett. A homlokára tette a kezét, és ezáltal Sing Love fejéből minden egyes emlék kitörlődött, ami valaha is megfogant benne. Elfelejtette a gonosz menedzsert, a régvolt kedvest is, minden álmát, minden fájdalmát,  a barátait, a fiút, akiért titokban rajongott, a közelgő fellépéseket, a macskát, és a riadalmát is. Csak a tömény, fárasztó sötét maradt, ami körbefogta, amíg nem volt eszméleténél. Mintha csak emlékeinek erőszakos elrablása ébresztette volna fel, miután LLWO elvette a kezét a homlokáról, és hátralépett a lány is mocorogni kezdett.
  Lassan kinyitotta a szemét, és pislogott párat. Gépiesen felült, és körbenézett, megpillantva ezzel az Apostolokat.
- Kik vagytok ti? - tette fel az első kérdést, ami eszébe jutott, és ezt követte rögtön a második is: - És én... ki vagyok...?
- Üdvözlünk itthon...  White Rock Shooter-sama! - mind a hat Apostol térde koppant a kemény kövezeten.
 

Nyitás

Hi!

Nyah, ide fog majd kerülni evry hülyeség, amit kiírok. Azért ide, mert van vagy 8 blogom, és itt van mégegy, kilencediknek, vagy fene tudja hányadiknak. Miért nem a többire? Mert elfelejtettem a jelszót, szőke vagyok.
  Mellesleg elég sok mindent le szeretnék írni, de nincs se ötletem, se merszem. Csak a írhatnék van még, de hogy miről, azt nem tudom. Kitehetnék ide régi fanficeket, de nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne. Ha mégis... hát, állak elébe.
  Majd írok sok-sok egyebet, meg felteszem ie, amiket eddig írtam, csak nem reklámoztam. Úgyse fogja elolvasni senki, én meg majd abban a hitben élek, hogy deeee, van, aki ezt elolvassa, rajtam kívül. Biztos lesz. Úgy 3 év múlva. 2 ember. Vagy több. Az csak jó lenne. Egyenlőre nem vágok elébe a dolgoknak túl nagy reményekkel.
  Azért jó lenne tudni, mi érdekli a mai ifjúságot. Nem mintha én nem tartoznék bel még pár évig, aztán nemsokára lassan de biztosan kiöregszem, és olyan harmincas leszek, aki most éli a második gyerekkorát. Meg a harmadik. Meg a negyediket. Meg a sokadikat. De egyszer ki kell élni, ha már gyerekként nem sikerült.

  Amit szívesen írnék, aztán vagy fogok, vagy nem:
Kawaiiságok: mert aranyosak. Hello Kitty, My melody, Purdy, cicákok, kutyák, nyuszik (NYUSZIK *O* ) és minden, ami cuki.Ebbe kifejezetten nem tartozik bele a jááááj, de cukszi, a fiúcska, hogy odaadta a szívtranszplatra a barinőcijének a szivét, mert ez nem cuki, ez hánytató, ha valakinek cuki, akkor ide a punnyadt paradicsomot.

Vmi stílus: mondjuk lolita. Vagy pastel goth. Nem mintha sokat tudnék róluk, de tetszenek. Szivesen lennék egyik vagy másik, ha lenne rá pénzem. A mekiben dolgozva, ezek csak szép remények, de majd ha nagy leszek és vad... (már nagy vagyok, de nem vad XD )

Az animék: mert miért ne? Mi otakuk úgyis kihalófélben lévő állatfaj vagyunk, és még vadászati tilalom sincs ránk.

A cosplay: a fentiek miatt.

A nyelvtan nácizmus: Ez alatt persze nem egy darab vesszőhibát értek, hanem azokat, akkik nem túdnak hejessen irni, és ijenek.

És... izé.... ötleteket kérek.

Na, majd minnyá írok valamit. Mondjuk valami fanficet, vagy felteszek egy régebbit. Majd meglátom. Addig is kotlok a kettő közti választáson.