White Rock Shooter's arrival

 White Rock Shooter's arrival



Lánc csörrenését lehetett hallani, és valami csattant is. Fura, súrlódó hang és morgás követte, de a neszezés folyamatos volt. MEFE éppen a hangok irányába tartott. Mikor meghallotta a tompa zajokat, megállt és fülelt. Hallgatózott pár másodpercig, aztán mosolyra húzódott a szája.
- Érdekesnek ígérkezik - mondta, majd tovább ment, hogy fellelhesse azt is, aki zajong.
  Kecses léptekkel lépett SZZU elé, aki meglepetése jeléül picit megemelte szemöldökét.
- Mii - jelentette ki, mintegy köszönésképpen, és fáradtan félredobta a kezében tartott láncot.
- Már megint a bátyádat molesztálod? - nyalta meg az ajkait MEFE - mondtam, hogy nekem is szólj ilyenkor.
  CKRY felröffent.
- A bátyámat csak én szadizhatom, oké? - vágta rá SZZU, mire CKRY apró, pixeles szivecskéket eregetett. - Mit akarsz?
- Háááát... - Mefe lassan közelebb lopózott CKRY-hoz, de SZZU eléállt.
- Nos?
  MEFE lemondóan sóhajtott, és kibökte.
- Nafe bezsongott. Mazu megkért, hogy jöjjek el, megkéne már beszélnünk ezt az ügyet.
 CKRY brummogott egyet, SZZU szórakozottan megcirógatta a bátyja hátát, majd, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, ráhuppant. A fiú semmi jelét nem adta, hogy ez meglepetést okozott volna neki, vagy zavarná, hiszen a huga gyakran tett így.
- Megmondtam, hogy én nem támogatom - jelentette ki, mire a bátyja hangosan röfögni kezdett - a bátyámnak viszont tetszik az ötlet, és nem szeretném megfosztani ettől a játéktól.
- Akkor jössz? - kérdezte MEFE - Mazu kissé ideges, Ririo pedig egy darabig próbálta lenyugtatni Nafét, de a végén már idegesebb lett, mint Mazu - MEFE mosolygott - én kifejezetten élvezem a helyzetet, de sajnos, Ririo ilyenkor túl hisztis, az pedig nem valami pozitív.
- Mindjárt - bólogatott SZZU - de ez akkor sem tetszik nekem. Mi értelme ennek az egésznek? Hasznos lesz ez nekünk?
- Mazu szerint igen.
- Mazuma és az ő hülyeségei - legyintett a lány, miközben a bátyja külső burkolatán bütykölt valamit, hátat fordítva MEFE-nek - mióta hiszi azt, hogy itt ő parancsol?
- Csak nagy az egója - tette karba MEFE a kezét, és dőlt neki az egyik falnak.
- Nafe fél kézzel elintézné.
- Nafe túl gyerek ahhoz. Semmi bajom Mazu-channal.
- De ez az ötlet akkor is...
  CKRY rötyögött valamit.
- Tudom - bólintott SZZU - szerinte csak még erősebbek lennénk, én azonban amondó vagyok, hogyha komolyan gondoljátok ezt az egészet, ebből még valami rossz sülhet ki. Ha igaza is lesz a bátyámnak és megerősödünk...
- Nem tudjuk, hogy mi lesz, Sizu, felesleges ezen totóznod - tárta szét karmos kezeit MEFE. - Jössz, vagy maradsz?
- Jövök - mondta SZZU, és felpattant a bátyja hátára, aki, mint valami motor, meg is indult vele, elzúgva MEFE mellett, akinek meglibbent a haja a széltől.
- Ezek ketten - fújt egyet MEFE - nekem is kell egy bátyó, akit macerálhatok.
  Követte őket.

- Pupupu-puruppu-púúú! Purupuruppu...
- Hagyd már abba! - reccsent rá LLWO XNFE-ra.
- De mikor olyan mókás - csicseregte XNFE - nagyon dallamos ám.
- Kit érdekel? Irritálsz! Hűtsd le magad, már órák óta ezt a szart hallgatom.
- Ezt a... -mit? - csippant fel XNFE, és a magasból leugrott LLWO elé, pontosan érkezve magassarkú cipőja talpára, és aprót koppanva. Felé emelte a kezeit - ezt beszéljük csak meg!
- Nincs mit megbeszélnie veled, Nafe - lökte alrébb Mazuma egyik hatalmas kezével XNFE fejét - ülj le inkább, egyél valamit.
- Ririot? - csillant fel a kislány szeme.
- Ririot nem szabad. Tessék, itt van más - MZMA XNFE felé dobott egy letépett felső kart, ami még egy emberé lehetett a boldogabb időkben.
  XNFE rávetette magát, és legalább evés közben csendben maradt, így LLWO-nak és MZMA-nak nem kellett tovább hallgatnia a vinnyogását. LLWO egy sóhajtással hátradőlt, kezét a feje alá téve, és lehunyta a szemét.
- Csak nem álmos vagy? - hallotta MZMA cinkelő hangját.
- Nem. Csak még mindig zsong a fejem Nafe hangjától.
- De... ébbemis...éccsakéne...
- Ne beszélj teli szájjal, Nafe, edd meg szépen, különben elveszem - intett MZMA a letépett kéz felé.
  XNFE megszorította a kezet és durcát fejet vágott. Megrágta az éppen szájában lévő falatot, lenyelte, majd nyelvet öltött MZMA-ra és tüntetően elfordult, hogy tovább nyammoghasson.
  Egy darabig csend volt, aztán mintha valami zúgás hallatszott volna a távolban.
- Ennyit a nyugalomról - sóhajtott LLWO csukott szemmel és az oldalára fordult.
- Nyááá! - XNFE végzett az ebédjével, és felugrott - Jön Sizu és Karii is!!!
- Na végre - ugrott le MZMA az kiálló párkányról, ahol eddig ült - mi tartott ilyen sokáig?
  CKRY felugrott, majdnem ledobva magáról a hugát, és robosztus kezével felemelte Mazut a hanglokátoránál fogva.
- Csillapodj le, Vasképű! - szólt lekezelően MZMA, és pár pillanat múlva CKRY-t beborították a lángok, így le kellett tennie arról a tervéről, hogy móresre tanítsa MZMA-t.
- Micsoda dolog ez?! - háborogott a húga.
- Ne játszd nekünk az erkölcs csőszt, Sizu - felelte MZMA, és mögé nézve látta, hogy MEFE és megérkezik. - Kezdhetjük?
- Igen!!!Igeeeen!! Igen!!! - visongott XNFE.
- Mi igen? - nézett nagyot MEFE, aki éppen akkor esett be.
- Én az igenre szavazok! - ugrott MEFE elé XNFE nagy csillogó szemekkel - ugye te is?
- Hát persze - vágta rá Mefe, és lehajolt XNFE-hoz. A kislány szája szélén és arcán vér csillogott és MEFE  nem szerette volna, ha mindez kárbaveszik - ez... FINOOOM!
- Ízlik neki! - csipogott XNFE - szerintem is finom volt.
CKRY odaröfögött valamit.
- Nem tudom, van-e még... - csóválta a fejét a nyuszi.
- Nem zabálni jöttünk! - csattant fel LLWO - beszéljük ezt meg, és raboljuk el végre!
- Tehát te már el is döntötted - vigyorgott MEFE, miközben letelepedett LLWO mellé, és a vállára hajtotta a fejét.
- Nincs mit eldönteni! Ez egyértelmű! Induljunk azonnal!
- Nem annyira egyértelmű, Ririo! - válaszolt SZZU - bajba is kerülhetünk.
- Mégis miféle bajba?
- Nem ez a lényeg! - MZMA kissé türelmetlennek tűnt.  - Szavazzunk és kész. Az indokok senkit nem érdekelnek, és különben is, Sizu... nem hozhat ránk bajt. Mi vagyunk többen.
- Emelje fel a kezét, aki igenre szavaaaaaaz! - dalolta XNFE, mindkét kezével a magasban - én kettőt érek.
- Inkább hatot - szúrt oda SZZU, de rajta kívül mindenki keze a magasba lendült.
  Minden szem rá szegeződött.
- Ne értsetek félre - mondta - nem védeni akarom. Csak szerintem nélküle is nagyon jól megvagyunk.
- Akkor nincs semmi ellenvetésed a kislány ellen, ugye? - kérdezte MEFE.
- Nincs - szögezte le SZZU - csak aztán nehogy a fejünkre nőjjön - mondta végül, kis mosoly bújkált a hangjában.

"Jiyuu wa amaku aimai na sonzai?Gensou no you de
Kousoku naku shite arienai sonzai?Koikogareteku
Tozasareta kono yoni kanzen na mono nado nai
Erabareta hitsuyou na teikou wo ukeirete"

- És ennyi!!!
 Sing Love leeresztette a mikrofont a szája elől - Mi nem tetszett már megint???
- Túl aranyos vagy... valami drámaibb kéne... valami, ami alapjaiban megrendíti a...
- Nem akarok senkit megrendíteni - vágott a menedzsere szavába az énekesnő.
- Sing Love, hidd el, én tudom, mi a jó neked...
- Már honnan tudnád, hiszen csak most érkeztél - ellenkezett Sing Love - nem tehetek róla, hogy a menedzserem meghalt! - itt elcsuklott a hangja - te pedig egyszerűen semmit nem tudsz rólam! Nem tudod, hogy mi az, ahol még javítani kell, és mi az, ami már jó! Nem tudod, hogy mit szeretek és mit nem, ahogy azt sem, hogy mire vagyok képes! Egyszerűen semmit nem tudsz! Hogy mered mégis azt állítani, hogy te tudod, mi a jó nekem?
  Ezekkel a szavakkal a ledöbbent menedzser kezébe nyomta a mikrofonját, és táskáját a vállára kapva kicsörtetett a stúdióból.
- Várj! Ne menj egyedül... - rontott ki a menedzser utána de Sing Love felszívódott, hiába rohant utána. Nem volt annyi sütnivalója, hogy hátranézzen, a lány csak egy nagyobb kupac doboz mögött állt. Mikor a menedzsere elrohant mellette, tovább indult, és befordulva a hosszabbik kivezető útra tudta, hogy már nem fog szembetalálkozni a botcsinálta mentorral.
  Kiérve az utcára, egy teremtett lelket sem látott, késő volt már, és csendesen szemerkélt az eső.  Arcába húzta a kapucniját, és elindult a legközelebbi buszmegálló felé.
  Miközben ment, egyre csak az új menedzser szavai jártak a fejében. " Én tudom, mi a jó neked..." Hát persze, ő már csak tudja. Még szinte át sem vette a posztot, már más időpontra tette két fellépését, lemondott egy interjút, ugyanakkor megbeszélt másik hármat, és felíratta őt egy fotózásra is. Kinek hiányzik ez...?
- Midori-san... - sóhajtott, és elmorzsolt egy könnycseppet - bárcsak velem lehetnél.

Lelki szemei előtt újra és újra lejátszódott a jelenet. A vörös szőnyegen kifelé tipeg, a menedzsere mellette és mikor a vakuk sorra villannak, csak annyit mond : - "Mosolyogj aranyosan. Nem kell megjátszanod magad." És ő mosolygott. Mert élvezte, hogy annyi rajongójának örömet okoz, hogy a dalai bátorságot öntenek az emberekbe. Mosolyogva lépett oda a limuzin ajtajához is, amit a sofőr már előre kinyitott neki. Már éppen beszállni készült, mikor egy kéz megragadta a vállát, megrántotta és oldalra taszította, be a rajongók közé. Abban a pillanatban egy autó vágódott be arra a helyre, ahol az előbb még ő állt. A sofőr félreugrott, és húzta maga után a menedzsert is, de az megbotlott, és kicsúszott a keze a sofőr markából. Az autó maga alá temette...

- Midori-san... - elővett egy zsebkendőt a zsebéből, és megtörölte a szemét.
Sötét volt már, és még volt egy kis ideje a busz érkezéséig. Leült hát a buszmegálló egyik kemény, fémből készült ülőkéjére, és várt. Így, arcába húzott kapucnival, smink és mindenféle stíluskellék nélkül senki sem mondta volna meg róla, hogy ő Sing Love, a keresett énekesnő. Egyszerű, tizenéves lány látszatát keltette, aki talán épp az iskolából igyekszik hazafelé, és épp buszra vár, vagy egy barátjára, talán, akivel találkozót beszéltek meg.
  A buszmegálló melletti bokor megmozdult, ő pedig riadtan arra kapta a fejét. A bozótból kiugrott egy macska.
- Szia - köszönt rá Sing Love szomorú mosollyal az arcán. A cica felé nyújtotta a kezét, az azonban fújt egyet. Feállt, és odasétált hozzá, eléguggolt, és lassan a cica felé nyúlt, aki végül engedte megsimogatni a fejét.
- Milyen aranyos is vagy... - mondta neki a lány - bár mindenki ilyen aranyos lehetne.
A cica dorombolni kezdett, és hozzádörgölte a fejét az énekesnő térdéhez, aki ölbekapta és tovább simogatta. A macskának esze ágában sem volt tiltakozni, hiszen melyik macska ne örülne neki, ha  a hűvös időben valaki az ölében melegíti, és még simogatja is?
  Sing Love kezében a macskával elindult a legközelebbi oszlop felé, hogy megnézze a menetrendet, mikor is jön pontosan a busz. A szeme sarkából valami mocorgásra lett figyelmet. Rosszat sejtve arra nézett. Pár másodpercig nem történt semmi, aztán...
  Sikoltás. A macska rémülten szaladt át az úton, fékcsikorgást idézve ezzel elő, aztán beleveszett a város sűrűjébe.


- Igeeen! Igen! Sikerült! Megvan! - ficánkolt XNFE örömében - alig várom, hogy ismét énekelni halljam.
  Sing Love az apostolok főhadiszállásán feküdt, ájultan, egy kiálló sziklán. MZMA felette állt, és gyönyörködött a szerzeményben.
- Sizu? Ellenvetés?
- Már minek...? Megvan, nem? Mostantól hozzánk tartozik. Kicsit kikupáljuk, és minden rendben lesz vele.
- Akkor mégis mire várunk? - tette fel a költői kérdést MEFE.
- Ririo, vedd kezelésbe, kérlek - lépett alrébb MZMA.
LLWO kelletlenül felállt, és az ájult lányhoz képett. A homlokára tette a kezét, és ezáltal Sing Love fejéből minden egyes emlék kitörlődött, ami valaha is megfogant benne. Elfelejtette a gonosz menedzsert, a régvolt kedvest is, minden álmát, minden fájdalmát,  a barátait, a fiút, akiért titokban rajongott, a közelgő fellépéseket, a macskát, és a riadalmát is. Csak a tömény, fárasztó sötét maradt, ami körbefogta, amíg nem volt eszméleténél. Mintha csak emlékeinek erőszakos elrablása ébresztette volna fel, miután LLWO elvette a kezét a homlokáról, és hátralépett a lány is mocorogni kezdett.
  Lassan kinyitotta a szemét, és pislogott párat. Gépiesen felült, és körbenézett, megpillantva ezzel az Apostolokat.
- Kik vagytok ti? - tette fel az első kérdést, ami eszébe jutott, és ezt követte rögtön a második is: - És én... ki vagyok...?
- Üdvözlünk itthon...  White Rock Shooter-sama! - mind a hat Apostol térde koppant a kemény kövezeten.