Le petit Prince

  A fürdőszoba minden apró zegét-zugát betöltő sűrű párában szinte teljesen elveszett a kádban fekvő Kise. Óvatosan lebontotta a kötést a lábáról, mielőtt beletette volna a forró vízbe, ami ugyan jót tett neki, azért egy picit felszisszent. A doki azt mondta, hogy pihentesse legalább két hétig, de már jócskán lejárt az a két hét. Ennek ellenére még mindig fájt, bár már legalább rábírt állni. Óvatosan megmozgatta a forró víz alatt, majd élvezte, hogy a meleg víz kissé enyhíti benne a tompa fájdalmat. A hetekkel ezelőtti jókora lila bokája mostanra már csak egy jókora tenyérnyi, kék folttá változott, és szerencsére nem is sajgott annyira, mint amennyire csúnyának tűnt.
  Nagyon jól érezte magát így a kádban fekve, még újságot is hozott magával, amit olvasgathatott. A szennyestartón ott hevert egy könyv is - Le Petit Prince -  amit még Aomine hagyott ott, legutóbbi ittlétekor. Azóta - bár világosan megmondta neki, hogy nem akarja látni - Aomine elég sokszor feltűnt, és egy idő után már nem zavarta, nem duzzogott miatta, de azért minden látogatásakor látványosan előadta magát, hogy mennyire nem vágyik most a társaságára, Aomine sem volt hülye, és tudta, hogy ez szemenszedett hazugság.
  Persze, néha kifejezetten élvezte a társaságát. A kis meghitt pillanatokat, amiket töltöttek, el nem cserélte volna semmi pénzért. Aomine elég sokat foglalkozott vele, hozott neki filmeket a kölcsönzőből, meg könyveket, hogy ne unatkozzon hosszú ágybanfekvése idejében.
  Szerette, mikor vele van... talán neki örült a legjobban az összes látogatója közül. Bár nem akarta elmondani neki - és senkinek - de valószínűleg látszott az arcán. Nem csak, mint barátot várta oda. Hanem...
  Valami koppant a szemközti falon. Kinyitotta a szemét, de nem látott semmit, biztosan csak képzelődött. Szusszant még párat a kádban, majd lassan kikászálódott, mielőtt teljesen kihűlne a víz. Maga köré csavarta a törülközőt, majd már épp készült végigtörölgetni magát, mikor a falra tévedt a tekintete, és kővé dermedt. Tőle alig pár centire épp egy szarvasbogár mászott a falon. Akkor ez volt az a koppanás! Berepült a kába a nyitott ablakon. Őt azonban nem érdekelte, hogy mennyire kába az a bogár, őt csak az foglalkoztatta, hogy ő mennyire lesz kába, ha még 5 másodpercet kell ezzel a gusztustalan rovarral egy légtérben tölteni, így egy szál törülközőbe csavarva, gyakorlatilag ordítva rontott ki a fürdőből, bravúrosan belefutva az ajtót éppen akkor kitáró Aominébe. A törülköző még útközben leoldódott róla, így ott állt egy szál semmiben, belebújva a meglepődött Aomine mellkasába, és vinnyogott, majd nagy nehezen kinyögte:
- Aominecchi..... ott egy... ott bent van egy nagy bogár....  - és szipogott.
  Aomine legnagyobb baja jelenleg nem a bogár volt, hanem Kise előtte, anyaszült meztelenül. El is pirult a látványtól egy kicsit, bár mivel teljesen hozzábújt, túl sokat nem látott, majd megköszörülve a torkát, eltolta magától Kisét, igyekezve felé sem nézni, és bement a fürdőbe, ahol egyből ki is szúrta a jó 3 cm-s rovart. Végül a Kise álltal olvasott újságot megragadva rámászatta, és felállt a kád szélére, hogy kidobja a dögöt az ablakon. Párszor megrázta, mire az lepottyant. Érkezett még kintről egy férfias üvöltés, valószínűleg valakinek pontosan a nyakába talált a kisállat, de nem tudta túlzottam érdekelni. Visszatette az újságot, majd kiment a megrémült Kiséhez, felkapva az útközben elejtett törülközőjét, és bebugyolálta vele.
- Meg fogsz fázni, te ostoba!  - tekerte körbe jó alaposan, majd picit a feje búbját is megsimogatta - így megrémülni egy ártalmatlan bogártól... - csóválta a fejét.
- Aominecchi...  - Kise szeme kivörösödött a visszatartott könnyektől - nem ártalmatlan. Csíp! És meg is csíphetett volna... és ... és ronda is! Nagyon! Gusztustalan dög! - szipogta.
  Aomine megcsóválta a fejét, és beterelgette Kisét a fürdőbe.
- Törülközz meg, addig főzök egy teát... - majd rázárta az ajtót, és felrakott vizet forrni, miközben a táskájából előhalászta az almás-epres teát, ami Kise kedvenc teája volt. Ő ugyan nem lelkesedett érte, szerinte túl "hellokitty-ízű" volt, de egyszer-kétszer meg lehet inni, különben is, ha Kise örül neki...
  Fejcsóválva morfondírozott azon, hogy mikor lett ő ilyen szentimentális, mikor Kise kijött a fürdőből. Hagyta magát kiszolgálni, de nem igazán zavarta, hiszen ha már dögrováson van a srác, akkor már igazán nem nagy kunszt kitölteni neki a teát.
  Pár perc múlva már szótlanul egymás mellett ültek, és iszogatták a teát. Kise diszkréten eliszogatta, Aomine pedig a lábát egy székre felvetve, hanyatt dőlve szlörpölte.
  - Miért jöttél? *kérdezte Kise kis idő múlva. Aomine felpislogott a teából, majd felelt* - Mert meghallottam a hercegkisasszony sikolyát, akit megtámadott a sárkány... siettem a megmentésére - mondja fapofával, majd felhajtva a teát, és tölt egy újat.
- Hülye bunkó vagy!  - fújta fel az arcát Kise.
- Olyat mondj, amit még nem tudok - vonta meg a vállát Aomine, majd hozzátette  -  de remélem, már kiheverted a sokkot.
- Cöh... - elfordul ugyan, de halkan megjegyzi - kihevertem. Köszönöm, hogy kipateroltad a bogarat - visszanéz a fiú felé - De tényleg... miért jöttél?
- Hoztam néhány könyvet, ne unatkozz.  Meg itthagytam a könyvemet...
- Ja, igen a Kisherceget... - mondta gúnyosan Kise.  - Sosem fogod megunni, hogy ezzel cukkolj, ugye?
- Sosem ^^ Viccesek a reakcióid. Pont, mint egy kishercegnek!
Kise felfújta az arcát és odavetette: - Akkor fogd a rohadt könyvedet, és menj a fenébe!
 Már felpattant volna, hogy a könyvért menjen és gyakorlatilag hozzávágja Aominéhez, de sajnos a bokája még nem mindig engedelmeskedett, így el is vágódott volna, azonban Aomine elkapta.
  Kise meglepetten feléfordult, és felszökött a pír az arcán. Aomine pedig nem tétovázott tovább, magához húzta, és megcsókolta.
  Kise megrémült... mi a fenét csinál? De közben pedig... olyan régen vágyott már erre az egészre. Sosem mondta meg Aominének, hogy mit érez iránta, de ezekszerint nem is kellett mondani, szavak nélkül is túl nyílvánvaló volt.
  Aomine kezét érezte a tarkóján, és hogy még közelebb húzva magához, már az ölében ül, így ő is átkarolta a nyakát mindkét kezével. Olyan jól esett neki most a közelsége... és ez az intimitás. Nem akarta elengedni.
  Mikor nagy nehezen, levegő után kapva megtörték a csókot, Kise fülig pirulva nézett Aomine kék szemébe a saját nagy, aranyszínű szemeivel, amik tele voltak megválaszolatlan kérdésekkel. Aominééből pedig azt lehetett kiolvasni, hogy majd egy alkalmasabb pillanatban talán megválaszolódnak.
- Ha mégegyszer így pattogsz... - súgta a fiú fülébe, miközben megsimította a haját - nem kapsz többet ilyet... Kisherceg.